2014. december 9., kedd

Beacon - L1 EP


A Beacon decemberben megjelenő ep-je ugyan most sem kavarja fel az állóvizet, de egyértelműen fejlődik a hangzásviláguk. Ezt a fajta belassult melankóliát nagyon kedvelem, amit ők képviselnek. Azonban a tavalyi lp-jük a The Way We Separate annyira szenvedősen egyhangú volt, hogy rövidsége ellenére is túl sok volt. Egy valamit megtanulhattunk, hogy hangulatteremtésben nagyon erősek és ezzel alapvetően nem is volt gond. Imádtam a legtöbb dalt a lemezen, de sajnos nagyon egyformák voltak.
Egy égy elteltével mi változhat? Nos ez eleve ep, tehát nincs az a probléma, hogy hogyan is töltjük ki a játékidőt. Az ep-nél pedig szinte megengedett a homogenitás, általában mindig egy adott koncepciót jár körbe. Alapvető változás zeneileg most sincsen, hiszen hozzák a mostanában egyre divatba jövő "post-r'n'b-s hangzást, amelyet kitűnő érzékkel öntenek nyakon kellő mennyiségű melankóliával. Valahol a trip-hop-ból, az elektronikából merít ez a zene, de eszközként az absztrakt r'n'b-t használja, így az egész hangzásvilágnak van egy egyedi íze. Valahol Arca, vagy FKA twigs is hasonlóval próbálkozik, de azokban az esetekben is több komponensű az egyedi hangzás. Mégis vannak itt nüansznyi változások, amelyek mindenképpen értékelendőek. Már csak azért is, mert mintha a tavalyi lp homogenitását korrektúráznák ez alkalommal. Ep ellenére ez sokkal változatosabb mint amit várunk egy ilyen mini albumtól. Természetesen ez is a tavalyi lp-hez viszonyítva jelenthető ki. A ritmusképletek variálása az első olyan tényező, amely egyértelmű fejlődést mutat. Az andalítón keresztül a szinte drum'n'bass-ig fokozódó pörgésig megtalálható itt minden. A legnagyobb különbség mégis az, hogy jelen ep-n sokkal komplexebb dalok kaptak helyet, mint a tavalyi lp-n. A dalok felépítésével bátran mertek játszadozni jelen esetben a fiúk, és nem csak egy szimpla verzé-refrén-verzé felépítést kapunk.
Mondanivalóban úgy látom ez a szeparáció-fétis szolgáltatja még mindig az ihletforrást. Nem is tudom lehet ez a brooklyn-i élet ennyire magányos és elszigetelt. Mondjuk alapvetően ezzel nekem nincs bajom, mert ez nagyon jól áll a fiúknak, viszont túl sok bőr azért erről nem húzható le.
Tagadhatatlan a kapcsolatuk a képzőművészettel. A design most is viszi a hátán az anyagot, installációkban nagyon otthon vannak. Kellemes év végi hallgatni való.

7/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése