Kifejezetten kellemes meglepetés volt számomra ez az album. Chazwick Bundick vagy alkotói nevén Toro Y Moi producert nem ismertem ezidáig. Egy másik albumon való közreműködés következtében fedeztem fel, amelyet egy cseppet sem bánok. Ez a 27 éves fiatalember intenzív alkotói szakaszában van, 2009-től folyamatosan jelentet meg EP-ket, ezidáig ezzel együtt ez a harmadik LP-je. Kezdetben hálószobapopot játszott, pontosabban a chillwave úttörői között volt ő is, majd szépen kezdett formálódni stílusa. Noha ezt a zenét már nehéz a chillwawe keretei között értelmezni, mégis érződnek a gyökerek, hangulatilag még mindig innen építkezik a zene. Mint előadó is figyelemre méltó jelenség, hiszen ami a megjelenést, a videók képi világát, mind a dalszövegeket, mind pedig a zenét illeti eldönthetetlen, hogy ez most komoly avagy a vicc kategória. Ez a kettősség olyan mesterien van fenntartva, hogy tanítani lehetne. A szerencsétlen megjelenésű fickó arról énekel, hogy micsoda partit fog csapni (ideáig a gagyi kategória), ehhez viszont odapakol olyan zenét, hogy az ember eldobja az agyát. Az együttes hatás pedig persze megosztó lehet, ha nem vesszük komolyan írtó komoly tud lenni. Érthető? Na ilyen jelenség Toro Y Moi. Ez az album persze nem tökéletes, érződik rajta az útját kereső személyiség. Ebben viszont az a jó, hogy nagyon változatos. A vokális deep house-tól, a funk-on, R&B-n, és dub-on, szinti pop-on keresztül még a rágógumi pop-ig is eljutunk, feltéve ha van türelmünk végighallgatni az albumot, amely a maga 13 track-jével az 50 percet is meghaladja. A stíluskavalkád viszont koherens abból a szempontból, hogy a chill hatás végig jelen van a korongon. Személyes kedvenceim a house-osabb track-ek (Never Matter, Harm in Change, Say That, Rose Quartz), a Caribou-Andorra éráját megidéző Studies, vagy a High Living amely gagyi rágógumi effektekkel megtűzdelt fantasztikus dub. Sajnos vannak üres járatok. Ezek azok a pillanatok, mikor kevésbé sikerült a korábban emlegetett skizophren egyensúly fenntartása a komikus és a komoly között, ezekben az esetekben kaptunk pop dalokat (kb. kettőt asszem), de még igazából ezekre sem lehet azt mondani, hogy rosszak. Ez egy profin összerakott produkció, amely keresi az útját, és megéri vele keresni ezt az utat, főleg annak aki szereti a zenében is a humort.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése