Four Tet- Pink

Four Tet sohasem hozott lázba, mármint nem égtem sohasem a vágytól, hogy mihamarabb meghallgassam track-jeit. Talán ez azért van mert első hallásra mindig úgy éreztem, hogy semmi újdonsággal nem szolgál a zenéje. Persze ez becsapós, mert az a poén, hogy többszöri hallgatásra jön rá az ember, hogy ez abszolout nem lerágott csont, hiszen a nüanszokon van a hangsúly. A Pink esetében sincs ez másképp, első hallgatásra nem váltja meg az elektronikus zenei szcénát, aztán ahogy belemélyedünk sok minden letisztul és egyszersmind felértékelődik mindaz, amire korábban legyintettünk egyet. Ehhez pedig érzék kell, mármint ahhoz, hogy a zenét így érlelje be minden emberben. Ami nagy erénye a korongnak, hogy egy hatalmas stíluskavalkád, de mindez nagyon jó értelemben. Egy cseppet sem terhes a sok, sőt a sok úgy sok, hogy közben minimál tud maradni, giccsről egy percig sem tudunk beszélni. A korongon a dub-step, a minimál electro, a house, a techno, a folk és a jazz hatások vannak jelen. Ami izgalmas, hogy előfordul, hogy egy track-en belül vegyülnek a fent említett hozzávalók. A house ritmusokból kinövő jazz hangzások kifejezetten a kedvencemmé váltak a Pinnacles-ben. A Locked-ról annyit, hogy ilyen lehetett volna az Air hangzása, ha fejlődésük progresszívebb irányt vett volna. Az album közepét kitöltő, korábban már meghallgatható hármas egység (Jupiters, Ocoras, 128 Harps) erős darabok, jelentős a fúzió ezekben a dalokban. A Lion techno-house-a pedig már-már jungel-es áthajlásokkal is meg van tűzdelve, de csak diszkréten. Azt kell mondjam, hogy úgy érzem kezd a 90-es évek hangzása bekerülni a mostani elektronikus zenékbe, aminek nagyon örülök, mert a 80-as évek hatásokat mostanra egy kicsit túlhaladottnak érzem. Éppen ezért is kellemes meglepetés volt ez az album, amelynek elemei a múltból táplálkoznak, mégis az egész a jövőbe mutat.

9/10