Joachim Trier második filmje eszméletlen hatással volt rám. Az utóbbi időben több olyan filmet láttam, hogy elfogott az az érzés, hogy tudom mi a dörgés. Értem miről szól, mert megéltem, részese voltam. Mert egy korszakról, adott esetben generációról szól a történet. Jelen esetben a 30-as éveinek elejét taposó Anders egy napjába kapunk bepillantást. Anders függő, aki a rehabilitációs intézeti kezelésének végét járja, és rájön ideje kezdeni valamit az életével. A baj csak az, hogy a rohanó világban sohasem találta a helyét, noha azt is megismerjük a történet során, milyen neveltetésben részesült. Ő volt az a gyermek, akivel engedékenyebbek voltak a szülők, azonban nővérét szigorúbban fogták. Az talán mellékes, hogy a nővére egy nővel él együtt, mindenesetre látható, hogy családi problémák is voltak a háttérben. Andersnek egy olyan világba kell újra beilleszkednie, amelyből a drogok világába menekült. Ráadásul szembesül azzal, hogy kortársai már megházasodtak, gyermekeket nevelnek, idealizálni mégsem tud, mert időközben kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga problémája. Párkapcsolatát nem tudja rendbe hozni, de legbelül nem is akarja, csak a normákhoz való alkalmazkodás hajtja, mert kell egy párkapcsolat és persze egy állás is. A nap folyamán egyre reménytelenebbnek látja helyzetét. Talán a hagyományos családi minták megbomlása, az értékek devalválódása miatt nem találja ez a generáció a helyét a világban, nem tudom. Anders története egy megoldási minta, amelyet sajnos korunk termelt ki. Ugyan rá jön arra, hogy rossz utat választott, mégsem mutat senki másik utat, hogy élhesse az életét. Mi az élet értelme? Anders nem kapott választ.......eddig én sem nagyon.
A főszerepet játszó Anders Danielsen
Lie-re érdemes figyelni, sok minden lapul még a tarsolyában szerintem.
Ez után pedig a rendező első filmjét is meg fogom nézni (Szerzők), ebben
a fószerban is nagy potenciálokat látok.
8,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése