Nem értem a fanyalgást az új lemezzel kapcsolatban. Valóban nem zúz, valóban nem folkos, és valóban (hála az égnek) nem pop szirupos. Nade egyforma hangzású lemezek jelentek meg egymás után? A Von egy kísérleti kvázi ambient album volt, szerintem semmi különös. Aztán jött az Agaetis Byrjun, amely a Von által megkezdett irányt teljesítette ki, szerencsére az atmoszferikus hangszösszeneteket hátra hagyták. Úgy gondolom zeneileg gyakorlatilag már itt letettek mindent az asztalra. Innentől a kérdés az volt, hogy hogyan lehet ezt variálni. Számomra a 2002-es () jelentette a csúcspontot, mert méla hangulat, emocionalitás, és katartikusság ötvöződött zenéjükben, Jónsi éneke is zenei eszköz volt. Sokszor úgy érzem, ez az album kortárs zenének is elmehetne. A 2004-es Takk oldott a nyomott hangulaton, szó szerint szét zúzta azt, és nyitott a befogadhatóbb hangzás felé. Talán ezen az albumon találták el az egészséges egyensúlyt a könnyedebb és az elvontabb hangzás között, nem hiába ennek volt legnagyobb kereskedelmi sikere. 2008-ban Með suð í eyrum við spilum endalaust már egy kommerszebb hangzást képviselt, és itt-ott bizony erőltetettre sikerült. Ez a () ellenpontja. Felmerül a kérdés, hogyan tovább? Szerintem megijedtek a fiúk az izlandi Coldplay kategóriától, és valami homlokegyenest mást akartak csinálni. Ez végül is sikerült is, meg nem is. Sikerült, mert ennyire légies, éteri hangzású lemezt még nem készítettek. A dalok íve sem sablonos, alig vannak refrének, sokszor foszlányokból áll össze a hangzás. Szinte eltűntek a gitárok, rengeteg a vonós, a zongora, és sokszor elég szokatlan a ritmusszekció (már ha van). Ami nem sikerült, az az, hogy kaptunk azért lírai giccsmaszlagot is, amely szerintem ebből a koncepcióból kimaradhatott volna. Meglepő, hogy az instrumentalista darabok mennyire hangulatosra sikerültek, főleg a Valtari, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen hömpölygő hangfolyam 8 percen keresztül el tud kápráztatni. Az Ég Anda és az Ekki Múkk zseniálisak, gyakorlatilag súlytalanság állapotába lehet tőlük kerülni. A Varúð az egyetlen dal amely katarzisban teljesedik ki, gyermekkórussal kiegészülve. A Dauðalogn-t kedvelem a legkevésbé, rajongói giccs ballada. Akkor, hogyan is keverték a lapokat? Felemásan, mert elvontsága miatt rokonítható a ()-el, tehát ezt a lapot már kiadták, ugyanakkor vannak rajta újszerű hangzások amelyek akár irányt is mutathatnak. Lehet ez egy átmenet lemez. Összességében bennem nagyon kellemes élményeket hagyott, volt pillanat amikor konkrétan elérzékenyültem. Újra megnyíltak az EGEK.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése